A „víz” különleges szerepe a vízbázisú bevonatokban

A vízbázisú bevonat egyfajta vízzel, mint fő diszpergálható közeggel történő bevonat, amelyet a bevonatipari technológiai kutatás-fejlesztés során fejlesztettek ki a környezetvédelem társadalmi igényének növekedésével. Hazánkhoz képest a hagyományos oldószeres bevonat szennyezési problémája komoly hibákat okoz, a vízbázisú bevonat "víz" alapvető funkciói megalapozták a gazdasági környezetbarát bevonatok pozícióját.

A vízbázisú bevonatoknál a víz, mint oldószer és a szerves oldószerekben használt oldószeres bevonatok nyilvánvaló különbségeket mutatnak: a vízkészlet nagyon gazdag, a bevonattermékek tekintetében végtelennek mondható, a víz biztonságos és ártalmatlan az emberi szervezetre, nem környezetszennyezés. A víz illékony anyaga a vízgőz, amely sem nem növeli az illékony szerves vegyületeket, sem nem termel káros jodid légszennyező anyagokat, sem fény és oxigén hatására légköri reakciókat nem vált ki, ami másodlagos légszennyezést eredményez. A víz nem gyúlékony, az oldószer alapú festékkel ellentétben gyúlékony, így akár szállított festék, akár a tárolás, akár az építkezés nagyobb biztonsági kockázattal jár. A vízbázisú festékekben használt víz nem a közönséges értelemben vett csapvíz. Ez egy speciálisan kezelt ionmentesített víz. Az ionmentesített víz alapvető követelménye a tiszta és mechanikai szennyeződésektől mentes. A közönséges víz kalcium- és magnéziumplazmát tartalmaz, ami az elektroforetikus festékben befolyásolhatja a festék és a tartályfesték stabilitását (különösen a fürdőruha lerakódását). A közönséges víz baktériumokat és mikroorganizmusokat is tartalmaz, amelyek befolyásolják a bevonó termékek minőségét és stabilitását. Mivel azonban az ionmentesített víz professzionális berendezés-üzemeltetést igényel, több termelési költség lesz. De összességében az ionmentesített víz még mindig sokkal olcsóbb, mint a szerves oldószerek.

A víz poláris oldószer. A latexfestékek fő alkotóelemeiként a latexgyantákat és töltőanyagokat emulgeáló- és diszpergálószerek segítségével kell emulgeálni és vízben diszpergálni. Ugyanakkor a Texnol, a propilénglikol-fenil-éter, a dietilénglikol-butil-éter és a trietilénglikol-butil-éter filmképző adalékanyagként használható, mivel a víz nagy felületi feszültsége miatt a párolgási sebesség lassú. Az elpárolgási sebesség növelése érdekében általában kis mennyiségű szerves oldószer hozzáadása szükséges a felületi feszültség csökkentése érdekében. A fenti célok érdekében a szerves oldószerek hozzáadása növeli a termék toxicitását az emberi szervezetre és a környezetszennyezést, valamint csökkenti a termék biztonságát. Ezért a vízbázisú bevonatokban a szerves oldószerek mennyiségét a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell. Ez is egy fontos műszaki mutató a vízbázisú bevonatok mérésére.

Az elmúlt években a vízbázisú bevonatok kutatása és fejlesztése nagy előrehaladást ért el a bevonattechnológiai iparban itthon és külföldön egyaránt. A vízbázisú bevonatok átfogó elemzése és értékelése lesz a legígéretesebb a társadalmi környezetbarát bevonatok között Kínában.